Súgó

Témák:	Hozzászólás (Utolsó)
Angol Telivér Az angol telivér lófajta eredetének gyökerei visszanyúlnak a több mint 300 évvel ezelőtt importált három "alapító" Darley Arabian, Godolphin Arabian és Byerly Turk ménekhez, melyek a Közel-Keletről kerültek Angliába. Tenyésztőik az erős testalkatú, őshonos galloway kancákat keresztezték velük létrehozva egy olyan fajtát, mely egy kemény versenyszerű kipróbálást követően nemesítőjévé vált a hadsereg, a mezőgazdaság és a közlekedés terén alkalmazott egyéb fajtáknak. Így a szinte intézményes tenyésztői munka kialakulásával párhuzamosan mintegy annak következményeként létre jött a galoppversenyzés szervezete. Magyarországon a XIX. század első évtizedeiben jelent meg a fajta és 1827-ben a gróf Széchenyi István által megépítetett pesti pályán vette kezdetét a lóversenyzés. A telivér átlagosan 160cm marmagasságú és körülbelül 500kg súlyú. Nincs megkövetelt egységes küllemi megjelenése, viszont kívánatosak testének felépítésében azok a jellemzők, melyek a versenyzéshez szükséges ideális konstrukciót adják. Ilyenek a könnyű, nemes fejforma, élénk tekintetű szemek és tágan illesztett mozgékony fülek. A hosszú és enyhén alacsonyan illesztett nyak, mely kifejezett marba torkollik. A rövid feszes, jól izmolt, egyenes hát és ágyék illetve a hosszú lapocka, a mély mellkas és a széles szügy. A fajtánál szigorú megítélés alá esik a végtagok korrekt alakulása. Testének felépítése képessé teszi akár 60km/h-ás sebesség elérésére is. Hátulsó lábai rugóként működnek, amint vágta közben összehúzódnak és kinyúlnak. Ez a mozgás hajtja az állat testét, miközben az elülső lábak mintegy kapaszkodva húzzák előre. A fej és a nyak segítenek a futást egyenletessé és ritmikussá tenni. A nyak a mellső lábakkal szinkronban mozogva megnyújtja a repülés ívét ezzel azt az időt, amit az állat a szó szoros értelembe véve a levegőben tölt, így gyorsítva a haladást. Az első méneskönyvet 1793-ban adták ki Angliában, mely a folyamatosan megjelenő köteteivel alapját képezi az angol telivérfajta törzskönyvi nyilvántartásának. Gyorsasága, állóképessége és eleganciája révén a lóversenyen kívül a telivérek számtalan egyéb helyen megjelennek. A különböző fajták nemesítésén túl megtalálhatók a military, a díjugrató esetenként a díjlovagló versenyeken illetve az akadály- és gátversenyeken. Sokoldalúságukat mutatja, hogy használják őket munkára (rendőr lovak), vagy akár szórakozásra is (lovas póló, hobbilovaglás).	1 (2006.06.09.)
Fríz A feket frízek ókori eredetű hidegvérű lovak. Saját hazájában legalább akkora tiszteletnek örvend, és legalább annyi kényeztetésben van része, mint a shirenak Nagy-Britanniában. Noha hátaslóként is szívesen használják, és nagyon mozgékony nyereg alatt, mégis a modern fríz ló elsősorban mint megkapó látványtnyújtó, szabad mozgású fogatló tűnik ki. Vérmérséklete és megjelenése miatt nagy népszerűségnek örvend a cirkuszidomárok között. Egyénisége és színe pedig igen keresetté tette őket a temetkezési vállalkozók körében. TENYÉSZTÉS: A fríz lovat, amely a "primitív" európai erdei lónak aleszármazottja, elsősorban a Hollandia északi tengerpartján fekvő Frízlandon tenyésztik. Ezeknek a lovaknak a hátán mentek a német és holland lovagok a keresztes hadjáratokba, és mint harci lovakat alkalmazták őket. Először keleti vérrel való keresztezéssel nemesítették őket, majd egészen 1609-ig Hollandiának Spanyolországtól való függetlenné válásáig a nagy átütőerővel bíró spanyol vér gyakorolt meghatározó befolyást a fajtára. A római légiók oldalszárnyai révén a fríz ló szerepet játszott a brit dales és fell pónik kialakulásában. Az Old English Black révén hatást gyakoroltak a Shirera is. Mind az oldenburgi, mind pedig a dole gudbrandsdal szoros kapcsolatban áll a fríz lovakkal. JELLEMZŐ TULAJDONSÁGOK: Híresek szeretetre méltó karakterükkel és a kedvező vérmérsékletükről. Testalkatuk robosztus, ugyanakkor gazdaságosan tarthatók. JELLEGE: Hidegvérű EREDET: Az időszámítást megelőző időkből KÖRNYEZET: Hideg éghajlat SZÍNEK: Fekete HASZNOSÍTÁS: Hámosló MARMAGASSÁG: Legalább 155 cm SZÁRMAZÁS: Hollandia: Frisland A FAJTA KIALAKULÁSA: Spanyol ló Sokat javított a testalkaton, finom, nemes vonásokat kölcsönzött a fajtának. Berber ló A nagy életerejét, tüzes vérmérsékletét és kitartóképességét örökítette. Erdei ló Ezeknek köszönhető a kiindulási állományra jellemző primitív, nehéz testalkat.	1 (2006.03.22.)
Nóniusz A nóniusz fajta a XIX. században fejlődött ki, amikor a virágkorát élő hatalmas Osztrák-Magyar Monarchia ménesei lovakkal látták el Európa-szerte a hadseregeket. TENYÉSZTÉS: A fajtát Nonius Senior alapította. A normandiai Calvadosban született a mén 1810-ben, és a magyarok 1813-ban ejtették zsákmányul. Apja a Norfolk Roadster származású angol félvér Orion volt, anyja pedig egy közönséges norman kanca. A típus úgy alakult ki, hogy a Nonius után ellett arab, lipicai, norman és angol kancák ivadékait keresztezték a törzsménnel. Az 1860-as években nagyobb mértékben alkalmaztak angol talivért. Manapság Magyarországon a Hortobágyon, Szlovákiában pedig Topolcsányban tenyésztik őket. JELLEMZŐ TULAJDONSÁGOK: A nóniusz egészséges, jó felépítésű ló. Sem a hátas- sem pedig a kocsitípus nem mondható gyorsnak, viszont sokoldalúnak igen. MARMAGASSÁG: 160-170 cm. SZÍNEK: Pej, sötétpej (fekete) HASZNOSÍTÁS: Hátas- és fogatló JELLEGE: Melegvérű EREDETE: XIX. század KÖRNYEZET: Kontinentális éghajlat SZÁRMAZÁSA: Magyarország: Hortobágy A FAJTA KIALAKULÁSA: Arab Nemességét és kiegyensúlyozott vérmérsékletét örökítette. Norman A nóniusznak nagyobb és tömegesebb testet adott. Angol telivér Javított a testalkaton és a mozgáson.	1 (2006.03.20.)
Furioso A furioso szoros rokonságban van a nóniusszal. Európa-szerte tenyésztik, Ausztriától egészen Lengyelországig. Ugyancsak katonai célra alkalmazták, de a fajta finomabb, mint a nóniusz. TENYÉSZTÉS: A fajta alapítói angol telivérek voltak. Furioso és North Star, melyek különböző mezőhegyesi kancákat fedeztek, köztük nóniuszokat is. JELLEMZŐ TULAJDONSÁGOK: Megfelelő képességű, európai szintű hátasló minden szakágban, beleértve millitaryt is. Fogathajtásra szintén alkalmas. MARMAGASSÁG: 170 cm körüli. SZÍNEK: Fekete, pej HASZNOSÍTÁS: Hátas- és fogatló JELLEGE: Melegvérű KÖRNYEZET: Kontinentális éghajlat EREDET: XIX. század FAJTA KIALAKULÁSA: Nóniusz A fajta kialakításában szerepe volt. Telivér Javító hatású volt méretben, gyorsaságban és mozgásban. Származás: Magyarország: Apajpuszta	1 (2006.03.20.)