Angol Telivér
Az angol telivér lófajta eredetének gyökerei visszanyúlnak a több mint 300 évvel ezelőtt importált három "alapító" Darley Arabian, Godolphin Arabian és Byerly Turk ménekhez, melyek a Közel-Keletről kerültek Angliába. Tenyésztőik az erős testalkatú, őshonos galloway kancákat keresztezték velük létrehozva egy olyan fajtát, mely egy kemény versenyszerű kipróbálást követően nemesítőjévé vált a hadsereg, a mezőgazdaság és a közlekedés terén alkalmazott egyéb fajtáknak.
|
|
Így a szinte intézményes tenyésztői munka kialakulásával párhuzamosan mintegy annak következményeként létre jött a galoppversenyzés szervezete. Magyarországon a XIX. század első évtizedeiben jelent meg a fajta és 1827-ben a gróf Széchenyi István által megépítetett pesti pályán vette kezdetét a lóversenyzés. |
A telivér átlagosan 160cm marmagasságú és körülbelül 500kg súlyú. Nincs megkövetelt egységes küllemi megjelenése, viszont kívánatosak testének felépítésében azok a jellemzők, melyek a versenyzéshez szükséges ideális konstrukciót adják. Ilyenek a könnyű, nemes fejforma, élénk tekintetű szemek és tágan illesztett mozgékony fülek. A hosszú és enyhén alacsonyan illesztett nyak, mely kifejezett marba torkollik. A rövid feszes, jól izmolt, egyenes hát és ágyék illetve a hosszú lapocka, a mély mellkas és a széles szügy. A fajtánál szigorú megítélés alá esik a végtagok korrekt alakulása. Testének felépítése képessé teszi akár 60km/h-ás sebesség elérésére is. Hátulsó lábai rugóként működnek, amint vágta közben összehúzódnak és kinyúlnak. Ez a mozgás hajtja az állat testét, miközben az elülső lábak mintegy kapaszkodva húzzák előre. A fej és a nyak segítenek a futást egyenletessé és ritmikussá tenni. A nyak a mellső lábakkal szinkronban mozogva megnyújtja a repülés ívét ezzel azt az időt, amit az állat a szó szoros értelembe véve a levegőben tölt, így gyorsítva a haladást. |
|
Az első méneskönyvet 1793-ban adták ki Angliában, mely a folyamatosan megjelenő köteteivel alapját képezi az angol telivérfajta törzskönyvi nyilvántartásának. Gyorsasága, állóképessége és eleganciája révén a lóversenyen kívül a telivérek számtalan egyéb helyen megjelennek. A különböző fajták nemesítésén túl megtalálhatók a military, a díjugrató esetenként a díjlovagló versenyeken illetve az akadály- és gátversenyeken. Sokoldalúságukat mutatja, hogy használják őket munkára (rendőr lovak), vagy akár szórakozásra is (lovas póló, hobbilovaglás). | |
1 (2006.06.09.) |
Fríz
A feket frízek ókori eredetű hidegvérű lovak. Saját hazájában legalább akkora tiszteletnek örvend, és legalább annyi kényeztetésben van része, mint a shirenak Nagy-Britanniában. Noha hátaslóként is szívesen használják, és nagyon mozgékony nyereg alatt, mégis a modern fríz ló elsősorban mint megkapó látványtnyújtó, szabad mozgású fogatló tűnik ki. Vérmérséklete és megjelenése miatt nagy népszerűségnek örvend a cirkuszidomárok között. Egyénisége és színe pedig igen keresetté tette őket a temetkezési vállalkozók körében.
TENYÉSZTÉS:
A fríz lovat, amely a "primitív" európai erdei lónak aleszármazottja, elsősorban a Hollandia északi tengerpartján fekvő Frízlandon tenyésztik. Ezeknek a lovaknak a hátán mentek a német és holland lovagok a keresztes hadjáratokba, és mint harci lovakat alkalmazták őket. Először keleti vérrel való keresztezéssel nemesítették őket, majd egészen 1609-ig Hollandiának Spanyolországtól való függetlenné válásáig a nagy átütőerővel bíró spanyol vér gyakorolt meghatározó befolyást a fajtára. A római légiók oldalszárnyai révén a fríz ló szerepet játszott a brit dales és fell pónik kialakulásában. Az Old English Black révén hatást gyakoroltak a Shirera is. Mind az oldenburgi, mind pedig a dole gudbrandsdal szoros kapcsolatban áll a fríz lovakkal.
JELLEMZŐ TULAJDONSÁGOK:
Híresek szeretetre méltó karakterükkel és a kedvező vérmérsékletükről. Testalkatuk robosztus, ugyanakkor gazdaságosan tarthatók.
JELLEGE:
Hidegvérű
EREDET:
Az időszámítást megelőző időkből
KÖRNYEZET:
Hideg éghajlat
SZÍNEK:
Fekete
HASZNOSÍTÁS:
Hámosló
MARMAGASSÁG:
Legalább 155 cm
SZÁRMAZÁS:
Hollandia: Frisland
A FAJTA KIALAKULÁSA:
Spanyol ló
Sokat javított a testalkaton, finom, nemes vonásokat kölcsönzött a fajtának.
Berber ló
A nagy életerejét, tüzes vérmérsékletét és kitartóképességét örökítette.
Erdei ló
Ezeknek köszönhető a kiindulási állományra jellemző primitív, nehéz testalkat. |
1 (2006.03.22.) |
Nóniusz
A nóniusz fajta a XIX. században fejlődött ki, amikor a virágkorát élő hatalmas Osztrák-Magyar Monarchia ménesei lovakkal látták el Európa-szerte a hadseregeket.
TENYÉSZTÉS:
A fajtát Nonius Senior alapította. A normandiai Calvadosban született a mén 1810-ben, és a magyarok 1813-ban ejtették zsákmányul. Apja a Norfolk Roadster származású angol félvér Orion volt, anyja pedig egy közönséges norman kanca. A típus úgy alakult ki, hogy a Nonius után ellett arab, lipicai, norman és angol kancák ivadékait keresztezték a törzsménnel. Az 1860-as években nagyobb mértékben alkalmaztak angol talivért. Manapság Magyarországon a Hortobágyon, Szlovákiában pedig Topolcsányban tenyésztik őket.
JELLEMZŐ TULAJDONSÁGOK:
A nóniusz egészséges, jó felépítésű ló. Sem a hátas- sem pedig a kocsitípus nem mondható gyorsnak, viszont sokoldalúnak igen.
MARMAGASSÁG:
160-170 cm.
SZÍNEK:
Pej, sötétpej (fekete)
HASZNOSÍTÁS:
Hátas- és fogatló
JELLEGE:
Melegvérű
EREDETE:
XIX. század
KÖRNYEZET:
Kontinentális éghajlat
SZÁRMAZÁSA:
Magyarország: Hortobágy
A FAJTA KIALAKULÁSA:
Arab
Nemességét és kiegyensúlyozott vérmérsékletét örökítette.
Norman
A nóniusznak nagyobb és tömegesebb testet adott.
Angol telivér
Javított a testalkaton és a mozgáson. |
1 (2006.03.20.) |
Furioso
A furioso szoros rokonságban van a nóniusszal. Európa-szerte tenyésztik, Ausztriától egészen Lengyelországig. Ugyancsak katonai célra alkalmazták, de a fajta finomabb, mint a nóniusz.
TENYÉSZTÉS:
A fajta alapítói angol telivérek voltak. Furioso és North Star, melyek különböző mezőhegyesi kancákat fedeztek, köztük nóniuszokat is.
JELLEMZŐ TULAJDONSÁGOK:
Megfelelő képességű, európai szintű hátasló minden szakágban, beleértve millitaryt is. Fogathajtásra szintén alkalmas.
MARMAGASSÁG:
170 cm körüli.
SZÍNEK:
Fekete, pej
HASZNOSÍTÁS:
Hátas- és fogatló
JELLEGE:
Melegvérű
KÖRNYEZET:
Kontinentális éghajlat
EREDET:
XIX. század
FAJTA KIALAKULÁSA:
Nóniusz
A fajta kialakításában szerepe volt.
Telivér
Javító hatású volt méretben, gyorsaságban és mozgásban.
Származás:
Magyarország: Apajpuszta |
1 (2006.03.20.) |
|